Szólások természetről és időjárásról: Phrazle Természet

Szólások a természetről és az időjárásról

Ez a kategória a szabad világról szóló kifejezéseket gyűjti: az időjárásról, mint az eső, a szél, a vihar, a hó és a napsütés; a növényekről, a fákról, a virágokról, a fűről és a gabonáról; a vízről és a tűzről; és a tájakról, mint az erdő, a mező, a folyó és az út. Ezekben a szólásokban a vihar többnyire bajt jelent, a napsütés jó időket, a gyökér az eredetet, a tűz a szenvedélyt vagy a veszélyt.

A természetről szóló szólások abból az időből valók, amikor az időjárás döntötte el, lesz-e mit enni. A földművesek és a halászok minden nap figyelték az eget, és a tapasztalatuk nagy részét rövid, könnyen ismételhető mondásokban őrizték meg. A magyar nyelv sok képe az alföldi és folyó menti életből ered: a víz, az árvíz, a szél és a szárazság mindennapos gond volt. A növények adták a növekedés nyelvét: gyökérről, ágról, magról és termésről beszélünk, ha családról, ötletekről vagy eredményekről van szó.

Ezen az oldalon minden rejtvény a természetről vagy az időjárásról szól. Az olyan szavak, mint a VÍZ, a TŰZ, a SZÉL, a FA, az ÉG és a FÖLD, jó betűket adnak, ha a hosszuk illik.

Szólások a természetről és jelentésük

Ezek a példák egyike sem szerepel rejtvényként, így az elolvasásuk nem ront el egy játékot sem.

• Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja: minden szóbeszédnek van valami alapja. A haraszt a földön heverő száraz avar, amely csak akkor zörög, ha valami megmozgatja.
• Az alma nem esik messze a fájától: a gyerek gyakran olyan, mint a szülei. Hasonló mondás sok nyelvben él, például a németben és az oroszban is.
• Kákán is csomót keres: ott is hibát talál, ahol nincs. A káka sima szárú vízinövény, amelyen nincs csomó, ezért aki rajta keres, az csak kötözködik.
• Hétágra süt a nap: nagyon erősen, ragyogóan süt a nap. A hét a mesék és a népnyelv kedvelt száma, és a nap sugarait gyakran ágakként rajzolták.
• Égszakadás-földindulás: hatalmas felfordulás, nagy zaj, gyakran tréfásan, ha valaki apróságból csinál nagy ügyet. A kép olyan vihar, amelyben az ég leszakad, a föld megindul.
• Szélmalomharc: reménytelen küzdelem képzelt vagy legyőzhetetlen ellenféllel. Cervantes regényében Don Quijote óriásoknak nézi a szélmalmokat, és rájuk ront.
• Kánikula: tikkasztó nyári hőség. A latin canicula, azaz kis kutya, a Szíriusz csillag neve volt, amely a legforróbb nyári hetekben kel fel a Nappal együtt.
• Vízválasztó: döntő fordulópont, amely után a dolgok más irányba folynak. A földrajzban a vízválasztó az a gerinc, amelynek két oldaláról a víz különböző folyókba fut.
• Melegágya valaminek: olyan hely vagy helyzet, ahol valami, többnyire valami rossz, gyorsan elterjed. A kertészek melegágyában a palánták a trágya melegétől gyorsabban nőnek.

Gyakori kérdések a természetről szóló szólásokról